A tanórákon kívül zajló diákélet szerves része a tudományok önkéntes művelése. Ennek ad keretet a TDK, amely, a nevével ellentétben, nem egyetlen konferencia, hanem folyamatosan zajló tevékenység, mozgalom. Ha valaki kedvet érez magában ahhoz, hogy egy témát alaposan kidolgozzon, s tanára úgy látja, hogy erre ő alkalmas, kezdődhet a munka. Gyakran a folyamat azzal indul, hogy valaki tart egy referátumot, ír egy évfolyamdolgozatot, dolgozik a szakdolgozatán, amit aztán a tanára segítségével „továbbfejleszt” TDK dolgozattá (természetesen a leadott szakdolgozatra mindez már nem vonatkozik). Vagyis a TDK dolgozat a konzulens tanár és a dolgozatot készítő diák(ok) intenzív együttműködése nyomán születik meg, és később széles körű nyilvánosságot, minősítést és értékelést kap.

A TDK dolgozatok értékelésére és díjazására az Egyetem minden évben Tudományos Diákköri Konferenciát szervez, ahol mód nyílik arra, hogy a hallgatók munkájukat nyilvánosan bemutassák és megvitassák egy szakmai zsűri, az oktatók és hallgatótársaik előtt. A konferenciák paneljeit tudományszakok szerint szokták kialakítani. A konferencia lehetőséget biztosít az érdeklődő hallgatók számára tudományos dolgozatuk megvitatására, megvédésére – írásbeli és szóbeli fordulóban.

A bonyolult, de talán igazságos értékelések szerint a dolgozatokat rangsorolni szokták. Az első, második és harmadik helyezést elért dolgozatok készítői díjat kapnak, amely ünnepélyes keretek között kerül kiosztásra. A legjobb eredményt elérő hallgatóknak, egyetemi támogatással, módjuk van részt venni a kétévente szervezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK), és dolgozatukat ott is bemutathatják. Azonkívül a hallgatók eredményes TDK munkáját figyelembe veszik ösztöndíjak, pályázatok, külföldi utak, továbbképzések, és más „előnyök” odaítélésénél. A TDK mozgalom a tudományos utánpótlás egyik erős, jól formalizált és támogatott bázisa.